Egy kis kitekintés a hétköznapi forgatagból. Vissza az időben. Egy olyan embernek szentelem ezt a cikket, akit nem biztos, hogy az Aranycsapattal azonosítanak. Nem biztos, hogy mindenkinek az Ő neve ugrik be mintsem Puskásé vagy Grosicsé. Tóth II József. Egy végtelenül szerény, szerethető ember volt. De hogyan is alakult az Ő karrierje?

 Csepel, Csepel Te gyönyörűen ringató...

Mersevát

     1929. május 16. A Vas Megyei Merseváton született. Szülei a Weiss Manfréd  gyárban dolgoztak. Hogy nyugodt körülmények között tudjon szülni, édesanyja leköltözött Mersére. Nehéz körülmények között nevelkedett, nagyszülei nevelték elemista koráig, hogy szülei méginkább a munkára tudjanak koncenctrálni. Itt kezdett el focizni is. 

"Emlékszem egyszer Dabronyban futballoztunk, vasárnap lévén én litániára mentem, miközben a többiek szekéren már elutaztak. A litánia után gyalog utánuk rohantam, hogy kipihenjem magam, először beálltam a kapuba. De a második félidőt már a mezőnyben játszottam, egy szoros meccsen 8:0-ra nyertünk." - emlékszik vissza.

10 éveskorában édesapja a fővárosban kapott munkát ezért Csepelre költöztek. Nem messzire a CSTK-pályától. 1940-ben a Csepel tartott ott egy toborzót ahol Rökk Ede fedezte fel és invitálta Őt a csapathoz. „Maradj Kicsi,
vasárnap gyere ki a csikó meccsére és már játszani is fogsz.” - szólt neki Ede bácsi. 1961-ig, visszavonulásáig itt futballozott. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével egy cserkészcsapatban. 1952-ben pedig feleségül is vette.

   Csepeli sikerek

1946-ban Országos Ifibajnok lett a Csepel. Teljesítményével be is került az ifi válogatottba, ahol olyan játékosok alkották a támadószekciót, mint Budai, Kocsis, Tóth, Palotás, Czibor. Hogy kicsit megerősödjön, a tartalékcsapatba küldték. Az akkori csepeli edző Kalmár Jenő már játszatta volna az 1948-as bajnokcsapatban, de saját kérésére ezt nem tette meg a mester: "Rendben van, de a nyári felvidéki túrán már te játszol" - mondta Jenő bácsi. Viszont már előtte a Szent István Kupán a Jednota ellen 3:1-re megnyert mérkőzésen debütálhatott, ráadásul tette mindezt góllal.

Sebes Gusztáv és a válogatottság

  Miközben stabil kezdője lett a Csepelnek, bekerült az utánpótlás válogatottba is. Az első behívóját 1950-ben Sebes Gusztáv behívta őt a B válogatottba, de az jelezte felé, hogy az A válogatottnál is számít majd rá. 1953-ban Bukarestben rendezték a Világifjúsági Találkozót melyre az utánpótlásválogatott utazott ki a kapitánnyal. A csapatkapitány nem más volt, mint Tóth II József. Nem volt egyszerű a helyzet a döntőben. Ezt a román csapatot a Puskás öcsi fémjelezte válogatott is csak nagy nehézségek árán tudta legyőzni a Helsinki Olimpián. Nekik mindezt 90 ezer néző előtt, ellenséges hangulatban kellett megtenni.

"Mikor a himnuszt játszották, a székelyek körbevettek bennünket, és énekelték a himnuszt. Felemelő érzés volt. Ennél gyönyörűbbet elképzelni sem lehetett. A székelyekkel együtt bőgtünk, megvertük 4:3-ra Bukarestben a románokat, akiknél a fél csapat magyar volt.”

  Mivel jó teljesítményt nyújtott Sebes Gusztáv meghívta a bolgárok ellen készüló keretbe. Érdekesség, hogy aznap két nagy válogatottunk is pályára lépett. Az 1:1-re végzett találkozón végig játszott, ráadásul jó teljesítményt is nyújtott.

1954 ezüstösen csillog az emlékezetben

  A nagy mérkőzésről ugyan lemaradt, de a méltatlanul keveset emlegetett 7-1-es visszavágón már ott volt és ha ott volt, akkor gólt is szerzett.
  Május 14.-én barátságot meccset játszottak a hollandok ellen Amszterdamban. A 4:1-re végződő találkozót végig játszotta, utána Sebes Gusztáv szólt neki: „Úgy készülj, hogy vasárnap te fogsz játszani!”.

"Nem akartam elhinni. Ettől kezdve nem tudtam rendesen aludni. Öcsi is biztatott, hogy nyugodjak meg. Emlékszem, a margitszigeti Nagyszállóban laktunk, és Czibor Zolival voltam egy szobában, ő szidott, mint a bokrot, amiért idegeskedek. Hogy jövök én, egyszerű csepeli játékosként, hogy ezek között a kispesti istenek között szerepeljek? – gondoltam magamban."

  Ez az izgalom a mérkőzés kezdete előtt is megmaradt. Hidegkuti Nándor is próbálta nyugtatni az ifjú Tóth II-t: „Bózsikám, ne félj, semmi ok az izgalomra. Fuss el a szélen, és add be a labdát! Akárhogy adod be, valakinek biztosan jó lesz. A többit majd Kocka, Öcsi vagy Czibor Zoli megoldja.”.
  Aztán az ötödik gól előtt Kocsis Sándor szöktette, a védők nem tudták megakadályozni a lövésben. Merrick még elsőre hárított azonban a kipattanót mesterien helyezte a kapuba. A mérkőzés után a kapitány biztosított arról, hogy keret tagja lesz a VB-n, utazhato Ő is Svájcba.

Svájcban történt
  Tóth II Józsefre kezdőként számított jobb szélső pozícióban, megkapta a 7-es számú mezt. Cseréje Budai II László lett. Ami pedig akkoriban érdekes döntésnek számított, hogy Sándor Károly (Csikar) kimaradt a keretből.
  Az első meccsen, Koreai Köztársaság ellen még nem dobta be a mester, inkább pihentette. Az NSZK elleni első találkozón azonban már pályára lépett kezdőként és gólt is szerzett. 8:3 győzött a csapat.

  Következett az előző VB ezüstérmese, Brazília. Jól alakult a mérkőzés a csapat számára, hiszen már 7 perc alatt 2-0-ra vezettünk, eddig minden rendben ment.

"2:0-s vezetésünknél kaptam egy labdát, le akartam venni mellel, és kifordultam. Maurinhót, a balszélsőjüket visszahozták, ő meg durván ráugrott a lábamra, ahogy fordultam, és meg is lökött. Egyből éreztem, hogy nagy baj van. Akkor fásliztak, injekcióztak, de nem éreztem a lábam, olyan volt, mint egy darab fa. Végigszenvedtem a mérkőzést, mert csere nem volt, de azért egy embert lekötöttem."

  A 88. percben Kocsis gólja volt az utolsó szög a seleçao koporsójában, 4:2-re lemostuk a brazilokat. Aztán a lefújás után elszabadultak az indulatok. William Ling, a mérkőzés játékvezetője így emlékezett vissza az akkori eseményekre: "Az utolsó sípszó elhangzása után rögtön féktelen felfordulás lett a pályán. A brazil tartalékok és az edzők beszaladtak a gyepre és a mindössze néhány kivezényelt rendőr gyenge volt ahhoz, hogy megakadályozza a verekedést. Láttam, amint egy rendőr lábát kirúgták alóla, mégsem tett semmit. A legnagyobb csetepaté az öltözőkhöz vezető alagútban alakult ki. Törött üvegeket és futballcipőket használtak fegyvernek." 
  Puskás Öcsi pedig eképpen: "Két játékos elkezdett verekedni az alagútban és a brazil járt rosszabbul. A következő pillanatban az egész brazil csapat harckészültségben volt. Kiverték a villanykörtéket, Sebes Gusztávot eltalálta egy üveg- vagy szódásszifon, felrepedt a szemöldöke. Én nyakon fogtam egy brazil gyereket és bevonszoltam az öltözőnkbe. Meg volt rémülve és végül elengedtem. Nem hiszem, hogy az egész incidens három vagy négy percnél tovább tartott volna, de elég csúnyán alakult." Arra viszont nem számítottak, hogy igazi külvárosi vagány gyerekekkel lesz dolguk, az ökölpárbajban jobban kikaptak, mint a fociban.

  Az elődöntőben már Bozsi nélkül kellett pályára lépnie a válogatottnak. Az forgatóköny nagyjából ugyanaz volt: a 2-0-ás vezetés itt is megvolt, viszont egyenlíteni tudott a dél-amerikai válogatott. Viszont ismét Kocsis góljainak köszönhetjük a továbbjutást. A hosszabbításban 2 fejesgóllal 4:2-re győzedelmeskedtünk.

Aztán mind tudjuk mi következett... Újra összehozozz minket a sors az NSZK-val és William Ling játékvezetővel. Puskás először megadott majd visszavont gólja 3-2-nél.

"A németek kétségtelen, hogy jobban játszottak, mint a csoportmeccsen, de így is mi voltunk a jobbak. Nem beszélve arról, hogy sok évvel később Fritz Walterék elismerték, hogy injekciózták őket vitaminokkal, vagy ki tudja, mivel. Igaz, hogy a Brazília és az Uruguay elleni mérkőzések sokat kivettek a csapatból, a németek pedig besétáltak a döntőbe, de ennek ellenére 2:0 után ezt a német csapatot meg kellett volna verni. Mindannyiunk számára ez volt pályafutásunk legszomorúbb meccse, hiszen éppen a legnagyobb siker kapujában buktunk el. Nem a legjobb csapat nyerte a világbajnokságot.” - próbál választ találni Józsi bácsi

Így ezüstérmes lett a Magyar Válogatott az 1954-es Svájci Világbajnokságon. A sors érdekessége, hogy egy otthonában forgató TV-s stáb eltulajdonított ezt az érmet tőle, ami azóta sem került elő.

Itt vége is az első résznek. Folytatás nem sokára!